Beszámolók

Pékségben voltunk

(A 7. osztály beszámolója a linkre kattintva érhető el.)

pékségben voltunk

Veszprémi kirándulás

A hetedik osztály október 20-án Veszprémbe ment kirándulni.

Először a Herendre a porcelángyárba mentünk, ahol mi is készíthettünk egy porcelánrózsát. A rózsa készítésénél mindenki jól teljesített  (már csak várni kell, hogy megszáradjanak). Ezután megnéztük a múzeumot is.

Nekünk az egész programon belül a „Kalandozás a sötétben” tetszett a legjobban! Megtudtunk sok érdekes dolgot a látássérültek világáról. Megismertük a Braille írást,  mi is megpróbálhattuk leírni a nevünket. Ez egy kicsit nehézkesen ment. Ezek után egy sötét szobába mentünk, ahol teljesen vak sötét volt, a vezetőnk egy idős bácsi volt, az  ő hangját kellett követnünk. Ezt is megnehezítette, hogy néha székekbe vagy asztalokba ütköztünk. Nagyon nehéz a látásunk nélkül tájékozódni.
Tárgyakat kellett felismernünk és 5,10 és a 20 forintost szétválogatni. Meg is jegyezte a bácsi, hogy 4 napja nem volt ilyen csoport, aki eltalálta az összest!

Ezek után Veszprémben is körbenéztünk, felmentünk a várba, csodaszép volt a kilátás.

Állatkertben mindenki volt már, de a veszprémi csodaszép! Bementünk az állatsimogatóba és puszta jelenlétünkkel bekergettük a kecskéket az alvóhelyükre. Nagy sokára egy mégis kijött, amit meg tudtunk simogatni.

Útnak indultunk Celldömölk felé. Niki néni szüleinél vendégeskedtünk, sütiztünk. Nekem nagyon ízlettek a sütik. Ott is elmondtuk vicces élményeinket. Búcsút vettünk és indultunk vissza Kópházára!

Az egész kirándulást nagyon élveztük!

 

Egy kedves vendég Horvátországból

Amikor 6. osztályos korunkban elvitt minket az iskolánk Horvátországba, rengeteg új barátot találtunk. Most pedig mi fogadtuk vissza őket október 15-től 19-ig, így én is fogadhattam vendéget.

Délután érkeztek meg, ezután haza vittük azt a lányt, aki engem nagy szeretettel fogadott, így már nagyon vártam az érkezését.

Másnap reggel ugyanúgy jött velem iskolába, de csak három óránk volt. Az órák után megmutattuk nekik a falut, majd a polgármester bácsi mesélt nekik a Kópházáról. Ezután Sopronba mentünk, ahol egy előadást néztünk meg.

Másnap egész napos programként Bécset jártuk be.

Csütörtökön Nakovich nap volt az iskolában, így reggel 9 órára mentünk a templomba, ahol tamburáztunk. Nagyon örültem, hogy tamburázhattunk a vendégeinknek. Nagyon tetszett nekik. Ezután floorballoztunk.

Viki és én eközben részt vettünk a horvát versenyen. Amikor minden lezajlott elmentünk a csokigyárba, majd bobozni.

 

Teri učiteljica mutatta be a Sopron nevezetességeit.

Pénteken, az utolsó napon, pólót festettünk, majd megnéztük Dorina által készített projektet. Magyarországot mutatta be, a nevezetességeket, hírességeket, hungaricumokat.

Majd sajnos eljött a búcsú ideje. Mielőtt beszálltak a buszba, még ezernyi közös képet készítettünk. Majd bezárult a busz ajtaja és elindultak.

Nagyon örülök, hogy itt voltak és remélem, hogy tavasszal újra láthatom a horvát barátainkat.

 

Bizzer Annabella (7.osztály)

  SZÜRET 8. osztály

 

   Osztályfőnökünk meg akarta mutatni, milyen az igazi fizikai munka, ezért elvitt minket Payrits Attila szőlészetébe, hogy ott megtanuljuk, mi is az a szüret.

   Mindenki nagyon élvezte a szüretelést, de azért akadt egy-két lusta is. Legtöbben azért keményen dolgoztunk.

A tízórainál még energikusak voltunk, néhány kemény órával később viszont már nagyon elfáradtunk, még a bohócok is J. Négy sort szüreteltünk le, amikor azokat, akik előrehaladtak, átküldték azokhoz, akik lemaradtak, és ők segítettek behozni a lemaradást. A végén többen komolytalanra vették a munkát, ezért néhány embert elküldtek.. A többiek azonban kitartóan folytatták a szüretelést, hogy mihamarabb végezzünk. Általában a lányok szedték a szőlőt, a fiúk pedig felváltva vödröztek, egyvalaki pedig a pótkocsin állt, és a tartályba borította bele a fürtöket. Mivel egyik osztálytársunk tudott traktort vezetni, ahogy haladtunk, úgy állt egyre előrébb a járművel. Egész hamar végeztünk a négy sorral, de a vége fele már nagyon elfáradtunk.

   Mikor befejeztük a szüretelést, készítettünk egy fotót Attilával, a szőlősgazdával, és elindultunk hazafelé.

Aznap megtanultuk, milyen fárasztó is a fizikai munka, és mennyit ér a sok tanulás!

Készítette: Walter Mirjam, Sárközi Réka

 

Nagycenki kirándulás 8. osztály
Pénteken reggel az osztállyal eltekertünk biciklivel Fertőbozra.
Nem volt olyan hosszú az út, mert már messzebbre is bicikliztünk. Mikor odaértünk, a raktárba letettük a kerékpárokat. Elindultunk megnézni a fűtőházat, majd részesei lehettünk András, a gőzös elindításának. Felültünk utána a szülinapos vonatra és eldöcögtünk Cenkre ahol elsőként Cenki Teki köszöntött minket. Csináltunk vele osztályképet és egyéni fotókat is lehetőségünk volt készíteni.

Egy kis idő elteltével meghallgattunk beszédeket a kisvasúttal kapcsolatban. Azután egy rövid filmet tekinthettünk meg a vasutakról. Pár perccel később két játékot vettünk észre, amelyeket ki is próbáltunk. A körhintára figyeltünk fel először, amire természetesen fel is ültünk, majd egy hörcsögkerékbe futottunk.

Azt hittük ennél jobb nem is lehet, de miután a Mobilis bemutatta csodálatos kísérleteit csak ámultunk és bámultunk. Olyan különlegességeket is láthattunk, amiket még akár az otthon található tárgyakkal is meg lehetne valósítani. A fiúk jóvoltából később kicsi tolható pótkocsiba utaztunk. Nagyon tetszett nekünk. Mindezek után a sínen lévő tekerős szállító eszközre ültünk, amit a végén nekünk kellett visszatolni. A legjobban mégis Teki a kabala nyerte el a tetszésünket ezért írtunk visszafelé úton egy rövid mondókát:

Cenki Teki olyan kedves,                   Teki nagy, zöld és páncélos,
Páncélja pedig nem is nedves.        Nagy szemeivel kedves és aranyos.
Party fotó közben bugizott,             Minden gyerek imádja,
Eddig a GYSEVvel utazott.              Ezért ő az állomások királya.

Reménykedünk, hogy legközelebb is részesei lehetünk egy ilyen nagyszerű kiránduláson.

Garamvölgyi Dóra és Wild Fanni 8. osztály

 

A papírgyűjtés 2012

 

A papírgyűjtés nagyon jól telt. Az egyik nap megbeszéltük, hogy hánykor, és hol találkozunk. Mindenki ott volt a megbeszélt időben a megbeszélt, helyen. Összesen nyolcan voltunk. Kata, Kitti, Dorina, Annabella, Martin, Szabolcs és az Ádám és Én. Vittem talicskát, a fiúk tolták. Mi lányok meg segítettünk az újságot a talicskába rakni. Sok mindenkihez bementünk, és sok újságot is kaptunk. Az újságokat elosztottuk, úgy, hogy mindenkihez jusson. Tartottunk néha pihenőt is, és miközben pihentünk már terveztük is, hogy kihez megyünk. Útközben bementünk Niki nénihez is, mert tőle is el kellett hozni az újságot. Niki néni behívott minket a házába és megkínált minket sütivel meg itallal, nagyon finom volt. Utána felmentünk a dombon Dorináékhoz az újságért, csak aztán már olyan sok újság volt a talicskában, hogy kézben kellett fogni, annyira sok volt, hogy már mindenkinek tele volt a keze is.

Mikor meg eljött az újsággyűjtés napja az iskolába vittük az újságokat és egész délután segítettünk a konténerbe rakodni. Nagyon jó, hogy ilyen munkával és így együtt tölthettük ezt a délutánt.

 

Bizzer Annabella 7.o.

to top