Gyereknap

  2013.06.12.

A legkülönlegesebb gyereknap

 

Gyereknap alkalmából elmentünk az egész iskolával egy kalandos kirándulásra az egzotikus Futura épületébe. Már a buszon ülve próbáltuk elképzelni, vajon milyen lehet. Sok érdekes találmányt láttam a barátaimmal és fura tárgyakat tekintettünk meg a víz, a föld és a tűz szintjén. Megnéztünk egy kémiai előadást, ami igazán izgalmas volt. Még most is a kísérleteken töprengünk. A planetáriumban pillanatok alatt több ezer évnyi utazásban volt részünk a bolygók, csillagok között. Mindannyian nagyon élveztük ezt a remek kirándulást, és teljes szívemből remélem, hogy még egyszer visszatérhetek ebbe a kiváló és gyönyörű épületbe.

7.osztály

 

Papírgyűjtés

  2013.05.08.

Papírgyűjtés

 

Iskolám minden tanévben meghirdeti tavasszal és ősszel a papírgyűjtést. Időben el kezdtük gyűjteni szüleimmel a papír. Ismerőseinktől, barátainktól is kaptunk segítséget és újságot. A gyűjtés napjáig a pincében tudtuk tárolni a rengeteg újságot. Apukámmal kötöztük össze a csomagokat. A szállításhoz kölcsönkértünk egy áruszállító autót, hogy minden papírt be tudjunk pakolni. Így is többször kellett fordulni, mire az 1595 kg papírt elvittünk. Ági néni a hirdetésnél megdicsérte az iskola tanulóit. A mi osztályunk vitte a legtöbb papírt az alsó tagozatból, én pedig a sok munkáért egy érdekes magazint kaptam ajándékba. A következő alkalomra is igyekszek gyűjteni, hogy segítsek iskolámnak.

 

Böröndi Barnabás 4.o.

Föld napja

  2013.04.25.

 

Április 22-én van a Föld világnapja, így kedden mi is megemlékeztünk erről. Előzetes csapatalakítás után el is kezdtük a feladatokat a különböző állomásokon. A mi csapatunk neve a Termőföld volt. Én ezt a csapatot vezényeltem csapatkapitányként. Állomásról állomásra haladva teljesítettük a ránk váró feladatokat. Nagyon okos és ügyes gyerekeket tudhattam a csapatomban. Az előzetes feladat a „Hulladékból valamit!” volt. Erre a felhívásra mi egy autót készítettünk, amihez a műanyagpalacktól a telefontöltőig mindent felhasználtunk. A csapatmunka olajozottan működött, mindenki örömmel vett részt a feladatokon, így győzelemre vittük a csapatunkat.

Bedő Dávid 8.o.

Fürge lábak

  2013.04.24.


A sportverseny

Az iskola minden évben megszervezi a Fürge lábak sportversenyt. A tanár bácsi az osztályunkból a négy legügyesebb gyereket választotta ki, köztük voltam én is. Sokat edzettünk a Virággal, a Márkkal és a Balázzsal, hogy jól szerepeljünk. A vidékről érkező játékosok ellen két kópházi: a fehér és a kék csapat vette fel a versenyt. Az sorsolás után a fehér csapat, amiben én is helyet kaptam, a nagycenki fürge lábúakat kapta versenytársnak.  Több versenyszámban sikerült első helyezést elérnünk, de ez is kevés volt a végső győzelem megszerzéséhez. Végül 7. helyen sikerült befejeznünk a megmérettetést. A kék csapat kiváló teljesítményének köszönhetően 1. helyezést értek el, és ezért az összetett versenyen Kópháza végzett az élen. Nagyon örülünk, annak hogy a kupa ismét nálunk maradt. A nap végére mindenki kellemesen elfáradt a győzelemnek köszönhetően nagyon különös élményben volt részünk. Ezzel a kupával gazdagítjuk iskolánk hírnevét.

 

 

Bauer Mirjana 3.o.

Nyári táborok

  2013.04.16.

                                                             

Részleteket a honlapon is megtalálják:

 

http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/nyari-taborok-mekszikopuszta-2013

 

Költészet napja

  2013.04.12.

 

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon.

Elképzelhető, hogy manapság már nem annyira divatos verseket hallgatni vagy olvasni, de vannak olyan költemények, amelyek mindig nagy hatással vannak lelkünkre. Valahol itt van elrejtve a lényeg. Amikor valaminek több év – sőt, több száz év – után is ilyen hatása van, az megérdemli az ünnepnapot.

Jó ok a Magyar Költészet Napja arra is, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk. Azokról a dolgokról, amiket már a költők is évszázadok óta próbálnak megfejteni: szeretet, gyűlölet, isten, világ, haza, háború.

A magyar Költészet Napján a legtöbb embernek a klasszikusok jutnak eszébe. Vagyis Kölcseytől körülbelül a Nyugat nemzedékéig. De ne feledkezzünk meg Balassiról, Berzsenyiről és a kortárs költőkről sem.

A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket.

A verseken keresztül pontos rajzot kapunk minden korszakról, a társadalmi, kulturális és gazdasági állapotokról.

Mindezek mellett a versek olyan élményt nyújtanak, ami meghatározó lehet egész életünkön keresztül. A legtöbb embernek van kedvenc verse, ami kézenfogva vezeti élete során és segíti eligazodni az érzelmek és a világ dolgaiban.

Jó lenne, ha nem csak ezen a napon találnánk rá a gyönyörű versekre, hanem lenne időnk erre máskor is!

 

 

 

 

 

 

 

Buševeci kaland

  2013.04.03.

Buševeci kaland

 

Otthon, Kópházán vasárnap már izgatottan készülődtünk az utazásra. Éjjel alig tudtunk aludni! Hétfő reggel az iskolánknál felszálltunk a buszunkra mi: egy lány, öten fiúk és tanáraink Éva néni, Ingrid učiteljica.

Az út vidáman telt és fél 2-kor leszálltunk Buševecben, az iskola előtt, ahol már vártak minket a vendéglátóink. Misi és Dávid Antoniohoz, Boldi, Kevin és Barni Filiphez, Karmela Klarahoz kerül. És ezen a napon már tanultunk is délután, a negyedikben, Natalija učiteljica osztályában. Este aztán már jobban megismerkedhettünk vendéglátóinkkal, hiszen náluk ettünk, aludtunk A szüleinket is megnyugtattuk telefonon, hogy jól vagyunk. A keddi napunk érdekes volt: délelőtt tanulás, mi is együtt számoltunk, olvastunk a többiekkel. Ebéd után aztán irány Velika Gorica. A könyvtárban elsősök és harmadikosok mutattak be nekünk műsort, még tesztet is töltöttünk ki. Ezután nagy örömünkre a repülőtérre indultunk! Éppen akkor szállt fel egy horvát és egy portugál gép. Sok nézelődés után: vásárlás a Konzumban! Igyekeztünk sok, finom horvát finomságot venni az otthoniaknak! A szerda délelőtt is tanulással telt, majd indulás Zágrábba! Ott Vlado bácsi minden érdekeset megmutatott nekünk: a Katedrálist, a Szent Márk teret, a Parlamentet, sok régi házat. Amikor megláttuk a Szent Márk templom tetejét, mindenki felkiáltott: de szép! Még a siklón is ültünk. Kár, hogy olyan hamar leértünk vele! Csütörtök délelőtt a buševeci, délután a vukovinai iskolában tanultunk. És közben megnézhettük Marinko bácsi tamburakészítő műhelyét! De jó lenne, ha nekünk is lennének ilyen szép hangszereink, mert mi is tanulunk otthon tamburázni! Aztán sajnos elérkezett az utolsó nap, péntek! Délelőtt órát tartott nekünk Suzana učiteljica. Nagyon igyekeztünk, hogy sokat jelentkezzünk.

És elérkezett a búcsúzás. Integettünk a buszból és megfogadtuk még eljövünk. Viszontlátásra Buševec! Viszontlátásra Horvátország!

 4. osztály

 

Budapest 8. osztály

  2013.03.27.

Így írok én-irodalmi pályázat

  2013.03.21.

Nagy Balázs 8.o.

3. helyezett

 

Levélből kishajót

 

Kicsiny család volt a miénk, szegénység jellemezte, s mint mikor a napsugarak elérték a

földet, nálunk oly lassúsággal váltott a nappal estére. Aprócska gyermek ebben a nagyvilágban,

akinek nem volt más vágya, csak, mint a többieknek. De nékem nem jutott sok minden, még papírhajót sem tudtam hajtogatni. Kenyérre is alig futotta, ha futotta nem ám szép, fényes papírlapra. Egy borongós délután, lehajtott fejjel, nagy szemekkel bámulva, állottam nagyapám elé.

– Mi hát a keserved kicsi fiam, tán a rőzsehordásnál nagy volt az iram?

– Semmi, semmi, csak… – válaszoltam, s egy kavicsot a sűrű porban odébb rugdostam. Csak az… – belém szorult a szó, s gondolatim szétfoszlottak.

Aztán kinyöszögtem végre, dadogva, mint bátortalan gyermek ki rossz fát tesz a tűzre. Majd nagyapámra nézve láttam, hogy merev arcán egy mosoly fut át.

– Semmi baj, édes fiam! – mondta.

Erre egy reménysugár szállt reám, mint amikor a hidegben a nap sugara átjárja a testet.

Nagyapám fájós derekával lehajolt, s a kezébe egy marék levelet karolt. Majd kis idő múltán, vidám arccal elém állt és lám, a csokor levélből hajó vált.

Ma már felnőtt vagyok, hajam is őszül, de mikor kinézek ablakomon, s a fák levele szürkül, s mikor még mindig kevés jut a kenyérből, eszembe jut, igen, eszembe jut még most is, hogyan csinált hajót, nagyapám a levélből!

 

Leendő 1. osztályosok beíratása

  2013.02.28.

Kedves Szülők!

 

Leendő 1. osztályosok beíratása:

 

 

2013. április 8-9 (hétfő-kedd) 8.00-18.00

 

beiratkozás 2013.

 

beiratkozási tájékoztató

Bemutatkozunk

  2013.02.22.

 

 

Kedves Érdeklődők!

 

Bemutatkozó kiadványunk elérhető itt:

 

Bemutatkozunk 2013.

Beszámoló

  2013.02.20.

Nastavnica i NASTAVNIK na satu  hrvatskog jezika u OŠ Mihovila Nakovića

 

Od 14. do 25. siječnja i u našem – petom – razredu hrvatski jezik je poučavao Dragan Živković, nastavnik povijesti i hrvatskog jezika iz Hrvatske, iz OŠ Vukonine. On je došao da nam pomaže u učenju hrvatskog jezika i književnosti. Na prvom našem satu smo se predstavili, razgovarali o Koljnofu i o našoj školi. Na slijedećim satima učili smo o vrstama riječi, o glagolskim vremenima, vježbali konjugaciju/sprezanje glagola u sadašnjem vremenu, ponovili temu „Zima” i pročitali zimsku priču pod naslovom „Snjegovićeva tajna”. Ovu priču smo i prikazali na satu, neki su još i peticu dobili. Kao završetak naše suradnje pročitali i prepisali smo u našu bilježnicu pjesmu od hrvatskog pjesnika Pajo Kanižaja: Moj hrvatski. Naučili smo  i ovu pjesmu po stihovima i na završnom, zajedničkom satu sa 4. razredom  u petak recitirali smo je našim gostima.

Zanimljivo je bilo da dva tjedna imali  smo nastavnika,  a ne nastavnicu. Nastavnik Dragan  je govorio malo brže i malo glasnije od naše nastavnice i pošto on nije znao mađarski  nepoznate hrvatske riječi nam je drugim riječima objasnio ili pak odglumio. On je bio s nama strog ali i ljubezan, uvijek nam  je pomogao i u pismenim i u usmenim zadacima.

5. razred

Suzana učiteljica nálunk

 

Egy hétfői napon horvát tanítók érkeztek iskolánkba, az alsósokhoz Suzana učiteljica. Két hétig Ingrid učiteljicával együtt tartották az órákat. Nekünk a horvátot, de a kisebbeknek matekot és környezetet is.

Suzana učiteljica kedves tanár néni és nagyon jók voltak vele az órák. Sok mindent tanultunk tőle. Türelmesen és vidáman beszélgetett velünk. Az utolsó órán, pénteken egy közös óra volt velünk, negyedikesekkel és az ötödik osztállyal. Ezen az órán sokan megnézték minket, hogy mennyit tanultunk a horvát tanítóktól.

Mindenkinek nagyon jó volt ez a két hét. Reméljük, még sokszor lesz ilyenben részünk.

Kocsis Mihály 4.o.

 

 

to top