Így írok én-irodalmi pályázat

Nagy Balázs 8.o.

3. helyezett

 

Levélből kishajót

 

Kicsiny család volt a miénk, szegénység jellemezte, s mint mikor a napsugarak elérték a

földet, nálunk oly lassúsággal váltott a nappal estére. Aprócska gyermek ebben a nagyvilágban,

akinek nem volt más vágya, csak, mint a többieknek. De nékem nem jutott sok minden, még papírhajót sem tudtam hajtogatni. Kenyérre is alig futotta, ha futotta nem ám szép, fényes papírlapra. Egy borongós délután, lehajtott fejjel, nagy szemekkel bámulva, állottam nagyapám elé.

– Mi hát a keserved kicsi fiam, tán a rőzsehordásnál nagy volt az iram?

– Semmi, semmi, csak… – válaszoltam, s egy kavicsot a sűrű porban odébb rugdostam. Csak az… – belém szorult a szó, s gondolatim szétfoszlottak.

Aztán kinyöszögtem végre, dadogva, mint bátortalan gyermek ki rossz fát tesz a tűzre. Majd nagyapámra nézve láttam, hogy merev arcán egy mosoly fut át.

– Semmi baj, édes fiam! – mondta.

Erre egy reménysugár szállt reám, mint amikor a hidegben a nap sugara átjárja a testet.

Nagyapám fájós derekával lehajolt, s a kezébe egy marék levelet karolt. Majd kis idő múltán, vidám arccal elém állt és lám, a csokor levélből hajó vált.

Ma már felnőtt vagyok, hajam is őszül, de mikor kinézek ablakomon, s a fák levele szürkül, s mikor még mindig kevés jut a kenyérből, eszembe jut, igen, eszembe jut még most is, hogyan csinált hajót, nagyapám a levélből!

 

to top